2015. július 31., péntek

NÉHÁNY KÉP AZ IDEI ÜZEKEDÉSRŐL

Kicsit szorongva vártam az idei szezon kezdetét, mert éppen szabadságról visszatérve, a rengeteg munka közepette sejthető volt, hogy nagyon kevés időt tudok majd a területen tölteni. Esélyeimet tovább rontotta, hogy idén szinte nem is jártam kint, így ismét szembesültem a problémával, nem tudom, hol mit vetettek, mi maradt parlagon, merre járnak a vadak, éppen ezért egyik délután, munka után körbe loholtam "megismerni" a határt.
2015.08.04.
Hajnalban indulok. Már az első tarlón csipegető bakba botlok. Távol van, és egyedül, így megpróbálom hívni. Lassan elindul felém, de mivel láthatóan nem hatja meg a síp, azt gondolom, inkább csak erre van dolga. Most kel a nap, a fények pillanatonként változnak, jól mutat az őz az ellenfényben. Lassan a hátam mögé kerül, ahol szagot fog, és elkocog. 





 2015.08.07.
Egy lucernával határos rét felé tartok, tavaly ezen a réten láttam pár szép jelenetet.Valami hasonlót szeretnék most is,ez alkalommal azonban üres a rét, és a hívásra a lucernából sem kel heverésző bak. Várok egy keveset,  majd tovább megyek. A régi karámoknál kis bak bámul meg, de nem ő az, akit keresek.



Pár száz méterrel arrébb őz vöröslik a galagonyás szélén, a szelem jó, rácsúszok, de ez sem komoly darab. Visszakúszok, majd egy újabb lucerna felé veszem az irányt, fél órám van még, bár a fények már nem valami jók, és már most dög meleg van.


Az akáccsoport szélén leülök egy fa tövében, nézem az üres lucernát, aztán elkezdek sípolni, mire, láss csodát, egy bak tápászkodik fel. Körülnéz, rásípolok megint, mire lassan megindul. Lépésben közeledik.



A magas gazba érve lelassít, már nem sípolok, csak figyelem, ahogy szinte bújócskázva jön egyre közelebb. Szimatol, de a szelem kiváló...



Egészen közel jön, az álcám remek, engem nem vesz észre, de mivel sutát nem lát, így faképnél hagy. Próbálom visszahívni, de azonkívül, hogy az első hangra megáll, más nem történik. Épp indulnék, mikor a szemem sarkából ismét vörös foltot látok.


Róka koma elég közel jött, csak bámuljuk egymást, ölemben a gép. Mindegy, vagy megvárja, vagy nem, lassan emelni kezdem. Megvárja! Kattintok párat, de nem menekül, csak óvatosan körbejár, majd mikor szagot fog, nagyon vicces hangot adva elugrik.


Számomra ennyi volt az idei üzekedés, amióta fotómasinával kergetem a vadakat, ilyen még nem volt. Mindenképpen úgy intézem, hogy jövőre sokkal több jusson, mert ez bizony nagyon kevés volt.